Szobatiszta másfél éves kor előtt –

 a mi történetünk

Amikor azt mondom, hogy a kislányom még nincs másfél éves, és már szobatiszta, sokan csodálkozva, hitetlenkedve néznek rám. Pedig nem varázslat történt, hanem egy tudatosan felépített, apró lépésekből álló folyamat – amiben a legnagyobb szerepe végig neki volt. Ő kezdeményezte, én csak követtem és segítettem.

Szeretném megosztani, hogyan jutottunk el idáig, mert azt gondolom, hogy ez a történet másoknak is bátorítást adhat – főleg azoknak, akik, mint én, eléggé tudnak parázni az ilyen típusú "nagy lépésektől".

Az alapok:

babajelek már 8 hónapos kortól

Használni akartam a jeleket sokkal előbb, de nem ment.

Körülbelül 8 hónapos volt, amikor már következetesen, rendszeresen használtuk őket. Előtte inkább csak ad hoc módon próbálkoztam, mert valahogy nem jött természetesen – kellett egy kis idő, mire rá tudtam érezni, hogy tényleg beépítsem a mindennapokba.

Pár hónapos korától kezdtük, ezzel párhuzamosan az EC-vel (Elimination Communication, magyarul nagyjából "ürítéskommunikáció") is próbálkoztunk, elsősorban a kakilásnál. Ez elég jól működött, bár volt benne egy kisebb hullámvölgy is. A lényeg viszont az volt, hogy megtanultam felismerni, milyen jelekkel jelzi a kicsi, ha ürítenie kell, és nagyjából kirajzolódtak azok a helyzetek és időközök is, amikor ez tipikusan történni szokott – például ébredés után szinte biztos, hogy jön a pisi. Nálunk ezt a mosipelus egészítette ki ami szerintem nagyon praktikus társa a rendszernek.

A jeleket úgy tanítottam neki, hogy a mindennapi helyzeteket kommentáltam, és közben megmutattam a hozzájuk tartozó jeleket is. Amikor például én mentem pisilni, elmeséltem, mit csinálok, és közben jeleltem is a fontosabb szavakat.

Az áttörés pillanata

Ahogy egyre nagyobb lett, elértünk abba a korszakba, amikor a mosdóba már nem lehet egyedül bemenni – van egy kis "manó", aki mindenhová követ és mindent figyel. Ahelyett, hogy ezen bosszankodtam volna, inkább kihasználtam a helyzetet, amennyire csak tudtam.

Egy ilyen alkalommal történt, hogy lelkesen elkezdte mutatni a pisi jelet, és szaladt is utána a kézmosóhoz. Akkor éreztem először, hogy összeállt nála a kép – érti, mi történik és kommunikálja is.

Másnap, játék közben, hirtelen rám nézett, és hangos "hang effektek" kíséretében mutatta a jelet. Megkérdeztem tőle: "Pisilni kell?" – és gyorsan elvittem a WC fölé. Jött is a pisi, a pelust pedig szárazon adhattam vissza rá. Ezt a napon belül még többször eljátszottuk.

Az első pelenka nélküli nap

Aznap este megismerkedtem a "pelenkátlanodj" módszerrel, és úgy döntöttem, kipróbáljuk. Nalunk ehez csak az hiányzott, hogy levegyem a pelust. Másnap reggel, ébredés után, már nem adtam rá pelenkát. Megmutattam és elmagyaráztam neki, mire való a bili, aztán vágtunk neki a napnak.

A délelőtt egyetlen balesettel megúsztuk – az is az én figyelmetlenségemből adódott, nem az övéből. Pár nap elteltével már látványos eredményeket értünk el, és mertem vele kimenni az udvarra is pelenka nélkül.

Körülbelül egy hónap után már szinte természetessé vált, hogy rövidebb utakra pelenka nélkül indulunk el vele. A délutáni alvások is többé-kevésbé tisztán maradnak, bár az éjszakai ágytisztasághoz még kell egy kis fejlődés – ez most a következő állomás.

 Mit jelent nálunk a "szobatiszta"?

Fontos, hogy tisztázzam: ez nem azt jelenti, hogy úgy funkcionál, mint egy óvodás. Egyedül még nem tud vetkőzni vagy öltözni, ehhez segítségre van szüksége. Bár nagyon lelkesen kisérletezik. A bilire fel tud ülni önállóan, de a WC-hez szintén kell a segítségem.

Ami viszont hatalmas előrelépés, hogy jelzi a szükségleteit, érti, mi történik, és aktív részese a folyamatnak – nem passzív alany, akit "szoktatnak". Ez neki is, nekem is óriási könnyebbség, és nagyon élvezem, hogy ilyen korán eljutottunk idáig. Plusz pont, hogy már nem csak én vagyok aki látja rajta a család tagabb tagjai is értik a főbb jeleket így nem csak találgatás vagy megérzés alapján megy a dolog.

 Amit a tapasztalatból leszűrtem

A következetesség kulcsfontosságú

a babajelek csak akkor működtek igazán, amikor rendszeresen, mindennap használtuk őket, nem csak alkalomszerűen.

A gyerek jelez, ha figyelünk rá

az ürítési szokások, időzítések és testjelzések felismerése sokat segített abban, hogy időben tudjunk reagálni.

A "kényszerhelyzetet" is ki lehet használni

 az, hogy a gyerek követ a mosdóba, zavaró tud lenni, de remek alkalom is a tanulásra.

Nem kell egyszerre mindent elvárni

nálunk a pisi ment hamar, az éjszakai szárazság még folyamatban van, és ez teljesen rendben van.

A szülői félelmeket félre lehet tenni

 én is sokat aggódtam, mielőtt belevágtunk, de kiderült, hogy a gyerekem sokkal többre kész, mint gondoltam.

Ha ti is egy hasonló útra készültök, remélem, ez a történet ad egy kis bátorítást és inspirációt – nem kell mindent tökéletesen csinálni, elég figyelni a gyerekre, és hagyni, hogy ő vezesse a tempót.